Jan van Kessel the Elder (1626–1679) a 17. századi flamand művészet egyik különleges alakja volt, aki egyedi módon ábrázolta a természet apróbb szépségeit, elsősorban rovarokat, virágokat, kagylókat és egyéb élőlényeket.
Korántsem ő az egyetlen művész aki “bogaras” volt, de Kessel megközelítése különösen egyedinek számított, hiszen nem csupán esztétikai, hanem tudományos szempontból is megfigyelte és ábrázolta az általa megfestett tárgyakat.
Ez a kettős szemlélet – a művészet és a tudomány kombinációja – tette igazán különlegessé alkotásait.
Természettumányos illusztrációk
Kessel festményei nem csupán díszítő elemek voltak. Az aprólékosan kidolgozott, részletgazdag ábrázolások „természettudományos illusztrációinak” is tekinthetők, hiszen a festő minden egyes virágszirmot és rovarszárnyat olyan precizitással festett meg, amely figyelemreméltó pontosságról és természetismeretről tanúskodik.
Azt is be kell vallanunk, hogy ennek jó oka volt, hiszen Kessel egyes munkái kifejezetten tudományos gyűjtemények számára készültek.
És tudod, hogy hívták ezeket a gyűjteményeket? „csodakamrák” (Wunderkammer) volt a nevük.
Kessel gyakran festett rézlemezekre, ami különösen alkalmas volt arra, hogy finom részleteket és éles kontúrokat vigyen fel a felületre.
Ez a technika lehetővé tette számára, hogy olyan minőségű és precizitású alkotásokat hozzon létre, amelyek kora művészi mércéje szerint is kivételesek voltak. Festményei gyakran kisméretűek voltak, ami még inkább kihangsúlyozta aprólékos munkáját.
A 17. század az úgynevezett „aranykor” volt a flamand művészet számára, és ez az időszak egybeesett a természettudományos kutatások fellendülésével is.
Kessel – kortársaitól, mint például Jan Brueghel the Elder vagy Maria Sibylla Merian – abban különbözött, hogy festményeiben a tudományos pontosság és a vizuális szépség egyaránt jelen volt. Míg az említettek inkább a tudományos megközelítésre fókuszáltak, addig Kessel az esztétikumra is.
A rovarok, pillangók, madarak, kagylók és virágok ábrázolása közben Kessel nemcsak a látványt ragadta meg, hanem az élőlények finomszerkezetét, anatómiai sajátosságait is.
Bár Jan van Kessel nem tartozik a legismertebb flamand művészek közé, mint például Rubens vagy van Dyck, mégis maradandó hatást gyakorolt a természetábrázolásra.