MiniArt Márka fókusz
Tsuguharu Foujita a bohém japán festőművész
nov
Képzeljünk el egy művészt, aki tökéletes frizurával és lenyűgöző stílusérzékkel sétálgat a párizsi Montparnasse utcáin az 1920-as évek pezsgő művészvilágában. Igen, ő Tsuguharu Foujita, aki nemcsak festményeivel, hanem különc személyiségével is beírta magát a művészet történetébe.
Ki volt Foujita?
Tsuguharu Foujita 1886-ban született Tokióban, Japánban egy katona fiaként, aki fiatal korától kezdve a művészet iránt vonzódott. 1913-ban, mindössze 27 évesen, nagy álmokkal és egy festőkészlettel a hátizsákjában érkezett Párizsba. A város ekkoriban a modern művészet fellegvára volt, ahol olyan legendák dolgoztak, mint Picasso, Modigliani és Matisse. Foujita gyorsan beilleszkedett ebbe a művészeti közegbe, és hamarosan a párizsi avantgárd egyik meghatározó alakjává vált.
A stílus, amely meghódította Párizst
Foujita festményei rögtön kitűntek a tömegből. A japán tusrajzok letisztult vonalvezetését ötvözte az európai festészet gazdag színvilágával és technikáival. Különösen híres volt a “fénytelen fehér” festékéről, amelyet saját maga fejlesztett ki. Ez a különleges fehér árnyalat tette különlegessé a festményeit, különösen a híres női portréit, amelyek szinte világítottak a vásznon.
A “Milk White” technika segítségével festett képei egyedülállóak és azonnal felismerhetők.
„Mindig arra törekedtem, hogy a festészetem olyan tiszta és világos legyen, mint az üveg, hogy bármely kultúra és kor emberei egyaránt megérthessék.”
A ’20-as években Foujita óriási sikereket ért el Európában, és a “Parfümös Foujita” becenevet kapta, mivel mindig kifogástalanul elegáns volt. Művészete nemcsak a festészetet, hanem a könyvillusztrációt és a divatot is gazdagította.
Foujita macskás képei szintén ikonikusak. Egyik legismertebb festménye, a Fehér macska szinte minden művészeti könyvben szerepel. De nem csak festette a macskákat, hanem imádta is őket – állítólag Párizsban több tucat macskával osztotta meg otthonát.
A különc művész, aki imádta a reflektorfényt
Foujita nem csak a vásznon alkotott maradandót, hanem az életstílusával is. Fehér festőköpenye, gondosan vágott hajtincsei és kerek szemüvege egyfajta védjegyévé váltak. Ő volt az egyik első művész, aki felismerte a branding erejét: a személyisége éppoly ismert volt, mint a festményei.
A párizsi művészeti szcéna egyik sztárjaként hírességek, arisztokraták és gyűjtők versengtek, hogy vásárolhassanak tőle egy-egy alkotást. Foujita a társasági élet központi figurája volt, de soha nem felejtette el japán gyökereit – sőt, ezeket az európai művészeti trendekkel ötvözve alkotta meg saját, egyedi stílusát.
Szenvedélyes szerelmek és szakítások
„Életem minden nője inspirációt hozott a festészetembe, hiszen ők voltak azok, akik megmutatták nekem a világ sokszínűségét.”
Számos gyönyörű és független nő fordult meg az életében, akik nemcsak inspirálták művészetét, hanem társai is voltak a viharos években.
Foujita többször is megnősült, és minden felesége egy-egy külön fejezet volt az életében. Első felesége, Tomiko Tokita, még Japánban ismerte meg, de házasságuk nem bírta ki a párizsi évek forgatagát. Ezt követően Párizsban találkozott Fernande Barrey francia modellel, aki hamarosan múzsájává és második feleségévé vált. Fernande-t sok festményén megörökítette – ő volt a festő legismertebb “fehér női portréinak” modellje. Az ő arca köszön vissza Foujita híres, jellegzetes fehér festékkel készült alkotásain.
Foujita számára a szerelem és a művészet szorosan összefonódott. Múzsái nemcsak modellek voltak, hanem társak is a mindennapokban. Azonban ezek a kapcsolatok gyakran viharosak voltak, és egyik házassága sem bizonyult tartósnak. Foujita negyedik felesége, Madeleine Lequeux, végül megnyugvást és stabilitást hozott számára az időskorban.
A második világháború után visszatért Japánba, de a háború végén ismét Európában telepedett le. Élete utolsó éveiben áttért a katolikus hitre, és felvette a Léonard nevet. Utolsó feleségével, Kimiyo Perrier-vel, együtt építette meg a Reims-i Foujita Kápolnát, amely ma is látogatható.
A sötét árnyék: A háború és visszatérés Japánba
Bár a párizsi évek fényes sikereket hoztak, Foujita életében nem volt mindig napsütés. A második világháború kitörésekor visszatért Japánba, ahol a háborús propagandafestészetben is részt vett – ezt a korszakot később sokan bírálták. A háború után ismét Párizsba költözött, de karrierje soha nem nyerte vissza régi fényét.
Az 1950-es években a katolikus hitre tért, és felvette a Léonard nevet. Élete utolsó éveit Reimsben töltötte, ahol egy kápolnát tervezett és festett ki saját kezűleg, amely ma is látogatható.
Miért volt olyan különleges Foujita?
Foujita öröksége több mint pusztán festmények sorozata. Ő volt az egyik első művész, aki sikeresen hidat épített Kelet és Nyugat között, művészete pedig időtálló inspirációt jelent mind a japán, mind az európai művészek számára. Festményei és grafikái ma is világszerte keresettek, és milliós összegekért kelnek el aukciókon.
