MiniArt Márka fókusz
Gyerek könyvek illusztrációitól a szex rajzokig
márc
Kora művészi és társadalmi normáinak határán játékosan táncoló művész, Tomi Ungerer vibráló világába elmélyedünk, oda, ahol lenyűgöző, humorral, szellemességgel és puszta tehetséggel gazdag narratívát találunk.
Tomi Ungerer egy igazi kulturális szabadszellemű művész, akinek munkássága illusztrációkat, politikai plakátokat és erotikus művészetet ölelt fel, mindegyik műfajt humorának és éles társadalmi kommentárjának egyedi keveréke színesítette.
Ki volt Tomi Ungerer?
Jean-Thomas “Tomi” Ungerer (1931-2019) francia illusztrátor, író és grafikus, akinek termékeny munkássága ellenállt mindenfajta címkézésnek. A franciaországi Elzászban született, gyermekkorát beárnyékolta a második világháború viharos időszaka, amely mélyen befolyásolta későbbi munkásságát. Ungerer értett az élet abszurditásainak megfigyeléséhez, ami művészetének egyik jellemzője lett. 1956-ban New Yorkba utazott, mindössze 60 dollárral és egy bőröndnyi rajzzal. Ez a merész lépés egy több mint hat évtizedes, illusztris karrier kezdetét jelentette.
A kreativitás körhintája
Ungerer életművét elnézve, csak kapkodni fogod a fejed. A művészek persze szeretnek kísérletezni egyes stílusokat trendeket kipróbálva, meghatározható ezek alapján a korszakok, amikben mozognak, lásd például Picasso
- A korai művész évek.
- A kék korszak (1901-1904)
- A rózsaszín korszak (1904-1906)
- Negrista periódus (1907-1909)
- Kubizmus (1909-1919)
- Neoklasszicizmus, szürrealizmus és szobrászat.
- Az utolsó évek.
Nem így Ungerernél: minden korszakában kiemelkedően alkotott. Ha most nem is ismerős a neve, hidd el, a 20. század egyik legkiemelkedőbb művészéről lesz most szó.
Strasbourgban kezdődtek a dolgok, már korán vonzódott a rajzokhoz, de az egyetemről végül eltanácsolták, sose történhetett volna jobb dolog. Amerikába költözött ( minden volt a a The New Yorker magazinban megjelenő illusztrációk) és a költözés utáni évben, 1957-ben kiadta az első gyermekkönyvét, a The Mellops Go Flying-et , és a másodikat, a The Mellops Go Diving for Treasure-t ; amit további 140 könyv követett.
Maradandó munkáját évekkel később elismerték, amikor megkapta a tekintélyes Hans Christian Andersen-érmet, más néven gyermekirodalmi Nobel-díjat.
A gyerekkönyvek óriási sikert arattak, meg volt bennük a humor, a kellő abszurditás, és a hagyományos gyerek témákon túli történetek izgalma. Magyarul sajnos nem találtam könyvet. Viszont 2012-ben megfilmesítették a Holdember meséjét.
Tomi tudta, hogy a gyerekek saját jogon intelligensek, meséiben foglalkoztatta a kíváncsiságukat, leginkább érdekes karaktereivel: rablók, koldusok, olyan “hősök”, akik szembeszálltak az igazságtalansággal.
Gyermekkönyvei nem egyszerű mesék voltak, hanem rétegzett elbeszélések, amelyek a bátorságról, a sokszínűségről és az elfogadásról szóltak, olyan témákról, amelyek minden korosztály olvasóihoz eljutnak.
Változó idők
A 60-as évek forrongó időszaka irányváltoztatást hozott. A vietnami háború tombolt, ezért művészi képességeit felhasználva plakátokat készített, amikben tiltakozott a faji elkülönítés, a nukleáris leszerelés, az állatok jogai és később az AIDS elleni diszkrimináció ellen.
Munkáit sokszor obszcénnek nevezték, de erre csak ennyit válaszolt:
„mit tehetek? A társadalom obszcén, ezért a rajzaim ezt tükrözik.”
A 70-es évekre teljesen elfordult a gyerekkönyvektől, és a leginkább felnőtt témában kezdett el alkotni. Ez egy, kritikusok által, vitatott korszak: nehezen volt emészthető a gyerekkönyv rajzok után a szexualitás ábrázolása.
Még műfajokat is keresztezett egymással, és kiadott egy képregényes kama szútrát kétéltűeknek, A békák öröme címmel.
Leghíresebb (mechanikus) szexuális kézikönyve, a Fornicon még mindig betiltott Nagy-Britanniában.
Erotikus rajzai az elfogadhatóság határait feszegették, megmutatva a művészet erejébe vetett hitét, és azt, hogy megkérdőjelezheti a társadalmi normákat. Mintha azt mondta volna: “A művészetnek meg kell nyugtatnia a zavart és meg kell zavarnia a kényelmeseket”, jóval azelőtt, hogy ez a kifejezés népszerűvé vált volna.
A szexmunkások jogainak büszke provokátora és bajnoka, Tomi Ungerer illusztrációit és termékeny munkáit 2014-ben elismerték, amikor megnyerte az Erotikus Oscar-gálán az életműdíjat.
Újabb változó idők
De nemcsak Angliában, hanem Amerikában is feketelistára és betiltásra került. Azt tette, amit talán te is tennél ebben a helyzetben: fogta a motyóját, Új-Skóciába költözött, vett egy nagy telket, gazdálkodni kezdett, és nem fogod kitalálni: akvarelleket kezdett festeni.
Egészen 2019-ben bekövetkezett haláláig rettenthetetlen politikai aktivista maradt, akinek munkája során mindig a jó harc üzenete futott át – médiumtól függetlenül.
Ungerer művészete egyszerre volt tükör és ablak – tükrözte a társadalmi bolondságokat, és új, néha kényelmetlen perspektívák felé nyitott. Éles szeme az iróniára nem csak vizuálisan lenyűgözővé, hanem intellektuálisan is ösztönzővé tette munkáit.
Hatás és befolyás
Tomi Ungerer hatása a művészetre és a kultúrára mérhetetlen. Nemcsak a gyermekirodalom horizontját tágította, befogadóbbá és merészebbé téve azt, hanem művészetét a politikai és társadalmi aktivizmus egyik formájaként is felhasználta.
Hagyatéka a kreativitás erejének bizonyítéka, amely a változások előmozdításában és a status quo megkérdőjelezésében rejlik.
Amellett, hogy művész volt, író, tervező, kollégista, szatirikus, építész, szobrász, feltaláló, pókerjátékos, játékgyűjtő, bútorkészítő és magát „az emberi abszurditás levéltárosának” nevezte. Azt mondta magáról, hogy
„egy pillangó, aki csak megy egyik dologtól a másikig”.