MiniArt Márka fókusz
8 női művész, akik megváltoztatták a gondolkodásunkat
júl
A művészettörténetet az idők kezdete óta a férfiak uralják. Köszönhető ez annak a patriarchális rendszernek, melyben a férfié a „ művész „ szerepe, és a nőé a „múzsa”.
Megdöbbentőek a nők statisztikái a művészvilágban: nemcsak gyengén ( értsd alacsony létszámban) képviseltetik magukat, de kevesebbet is keresnek ugyanazon szakmával, évente közel 20 000 dollárral kevesebbet, mint a férfiak.( 2016-os cikk, de megsúgom, nem sok minden változott)
A kortárs művészeket nézve 15% alatti a nők létszáma, de ugyanilyen siralmas a helyzet, ha a nagy, állandó gyűjteményeket vizsgáljuk.
De persze nincs min csodálkozni: évszázadokon keresztül eltiltották a nőket attól, hogy meztelen modelleket rajzoljanak, fessenek, egyáltalán tanulmányozzanak, csak a „nőies művészetet”, például a textilhez köthetőeket, és a szövést tanulhatták, és pályájuk minden egyes szakaszában visszatartották és korlátozták őket.
ÉS MÉGIS KI TUDTAK EMELKEDNI
Lássuk ( a teljesség igénye nélkül), hogy ki azok a nők, akik kitartottak és elismerésre tettek szert e kihívások, és minden korlátozás ellenére a művészetekben.
1. Artemisia Gentileschi (1593-1656)
Olasz barokk festő volt, Caravaggio utáni generáció egyik legeredményesebb festőjeként ismert. Ő volt az első nő, akit felvették a Firenzei Képzőművészeti Akadémiára, és ma korának egyik legprogresszívebb festőjeként tartják számon. Leginkább mítoszok és a vallás ihlette festményeit, olyan jeleneteket festett meg, amelyekben nőket ábrázolt erős és szenvedő pozíciókban. Első ismert munkáját, a Susanna and the Elders -t feminista remekműnek tekintik, amely a Dániel könyvének egy jelenetét ábrázolja, amelyben egy fiatal nőt zaklat a fürdőben két idősebb férfi.
2. Élisabeth Louise Vigée Le Brun (1755–1842)
Szintén minden akadály ellenére, teljesen autodidakta módon lett elismert festőművész a 18. század végén Párizsban. Marie Antoinette közbenjárására fiatalon, 28 évesen felvették a Francia Akadémiára, ahol összesen négy nő tanulhatott. Persze Vigée Le Brunt különösen arisztokrata nők portréinak festéséért dicsérték, amelyeket természetesebbnek tartottak kortársai alkotásainál. Józan esze is a portréfestés felé terelte, na meg az is, hogy a korabeli nők nem vehettek részt az aktstúdiumokon, így esélyük sem volt, a korszak nagyra becsült mitológiai és történelmi témájú festmények műfajában nagyot teljesíteni.
3. Mary Cassatt (1844-1926)
Az egyetlen amerikai festő, aki az impresszionisták mellett kiállított Párizsban. Miután a Pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémia megtagadta kérését, hogy meztelen modellekkel való rajzszakaszokon vegyen részt, Franciaországba költözött, hogy művésznek képezze magát, és élete nagy részét ott töltötte. Hitte, hogy a festészetnek tükröznie kell a modern életet. Amerikába is elvitte az impreszionizmust, az első épe, amit ott bemutatott, az 1878-as In the Loge. A női alak dinamikus szerepet tölt be a képen, miközben a távolban egy ősz hajú színházlátogató bámul rá, egyenesen a saját távcsövével. Nézőként és bámészkodóként teljesítjük a kört.
4. Georgia O'Keeffe (1887-1986)
A modernizmus amerikai anyjaként is szokták nevezni, nem véletlenül.
A stílus maga a két világháború között alakult ki, a hagyományost vegyítette új művészi ötletekkel. Georgia új-mexikói tájképeit ábrázoló alkotásairól és absztrakt virágfestményeiről híres, és bár nem szánta a műveit a női érzékiség kifejezésére, a kritikusok mégis így értelmezték őket.
Az első amerikai művész, aki tisztán absztrakt műalkotást készített, ellentétben az amerikai realizmus, akkori, uralkodó irányzatával. Az 1918-as Zene, rózsaszín és kék című művében O’Keefe absztrahál egy virágtémát extrém kivágással, színes szirmok ívét hozva létre, amelyek a címben sugallt zenei energiával zúgnak. Amikor későbbi éveiben látása nagy részét elvesztette, és képtelen volt festeni, megtanulta, hogyan kell agyaggal dolgozni. O’Keeffe 1986-ban, 98 évesen hunyt el. Férje a híres fotós Alfred Stieglitz múzsájaként is ismerős lehet.
5. Frida Kahlo 1907-1954
Ikonikus, megkerülhetetlen mexikói festőnő, önarcképei a mai napig feminista jelképek világszerte.
A népművészet és a mexikói kulturális örökség elemeit beépítve festményeibe, olyan témákat tárt fel, mint az identitás, a nem, a faj és a posztkolonializmus, ezek mind, mind feltűnnek önarcképeiben és szürrealista jeleneteiben. André Breton, a szürrealizmus megalapítója egykor „bomba körüli szalagként” jellemezte őt. Kahlo saját identitásának folyamatos újraalkotása és rétegzése az identitáspolitika egyik igen fontos előfutára volt, és ma is inspirálja a művészeket.
Matricás játékok, matricás poszterek
Frida Kahlo Két Frida | Matrica | Művészi ajándék | Today is Art Day
Művészi ajándékok
6. Louise Bourgeois (1911-2010)
Louise Bourgeois francia-amerikai művész volt, leginkább nagy pókszobrairól ismert, amelyekkel sötét pszichológiai témákat és gyermekkori traumákat dolgozott fel a művész. Festőként és nyomdászként is dolgozott, olyan témákkal foglalkozva, mint a háztartás, a szexualitás és a halál. Bourgeois kapcsolatban áll az absztrakt expresszionista mozgalommal, de a szürrealizmussal és a feminista művészettel is, így a történelem egyik nagy kortárs művészeként biztosan helyet tölt be a női művészek között.
7. Yayoi Kusamen
Yayoi Kusama egy japán művész, aki 1927-ben született egy felsőbb középosztálybeli családban nagyon fiatalon már művészeti iskolában tanult.
Megtanulta felmenői hagyományos festészetét, de megunta a technikát. Érdekelte az európai és amerikai festők munkája, és úgy döntött, 1957-ben New Yorkba költözik. Festészettel kezdett, de hamarosan áttért a szobrászathoz és az installációkhoz, gyakran megosztva a galériák kiállítóterét Andy Warhollal. 1973-ban visszaköltözött Japánba, ahol művészeti galériát nyitott, de a japán konzervatív életmódot túlságosan mentálisan kimerítőnek találta, és a tokiói Sindzsuku elmegyógyintézetébe került, ahol ma is él.
Munkássága felölelte a pop artot, a minimalizmust és a feminista művészeti irányzatokat. A világ minden táján kiállított, és pontozott, nagy tájairól ismert. Stúdiója rövid távolságra van a kórháztól, és szinte naponta dolgozik ott.
8. Marina Abramović szül. 1946
Marina Abramović, a performanszművészet (önmagát kikiáltó) nagyasszonya több mint öt évtizede fejleszti magát.
A jugoszláviai (ma Szerbia) Belgrádban született, szigorú szülők gyermekeként, akik szorosan kötődtek az ország kommunista rezsimjéhez. A belgrádi Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet, majd a zágrábi Képzőművészeti Akadémián végzett. A ’70-es években kezdte felfedezni a performansz-művészetet, lemondva a vászonról, mely helyett önmaga vált médiummá, hogy szorosabb kapcsolatba kerülhessen a közönségével. Az előadást, a hangot, a videót, a fényképezést és a szobrászatot magában foglaló munkája, amely hosszú rutinokból áll, amelyek gyakran fizikai veszélybe vagy fájdalomba sodorják, olyan témákat dolgoz fel, mint a bizalom, a kitartás, a megtisztulás, a kimerültség és a távozás, és arra kényszeríti a nézőket, hogy nézzenek rá, miközben próbára teszi teste határait.
1976-ban Abramović elkezdett együttműködni a német Ulay művésszel, nemcsak művészi, hanem romantikus partnerek voltak egészen 1988-ig, amikor Marina rájött, hogy a férfi hűtlen volt hozzá. Nem találkoztak egészen 2010-ig, amikor egy performance keretében Marina két és fél hónapon keresztül egy asztal egyik végén ült, meghívta a nézőket, hogy üljenek le vele szemben, hogy rövid időre, csöndben töltött pillanatokat éljenek át. Abramovićot meglepve és könnyekig megmozgatva Ulay az asztal másik oldalán foglalt helyet, és több mint 20 évnyi nem beszélő pillanatot éltek át.
Ennyi nem volt elég?
MEMÓRIAJÁTÉK | 20 NŐ A MŰVÉSZETBEN | MŰVÉSZI AJÁNDÉK
Keresd meg az összeillő lapokat ebben a gyönyörűen megtervezett memóriajátékban, amelyben 20 női művész alkotása vesz részt!
A művészek csodálatos skálája képviselteti magát, a 16. századtól a 20. századig. Rengeteget tanulhatsz a művészekről a játék során, tinik is imádni fogják, de tökéeltes tanulási kiegészítő is lehet belőle.
