MiniArt Márka fókusz
Fény és Árnyék: Emile Friant
júl
Emile Friant mindössze tizenöt éves volt, amikor először állított ki a Salon des Amis des Arts Nancy-ban, és „le petit Friant”-ként vagy „kis Friant”-ként emlegették. Hatalmas tehetségéről tanúskodik, hogy a szervezet engedélyezte egy tizenöt éves fiatal belépését, aki elismert művészek mellett állított ki.
Aztán persze eljutott Párizsba, és mit tagadjuk, nem volt túl jó hatással a 16 éves fiúra. Visszatért Nancybe, és elismert portré festő lett.
Portréi széles körben keresettek voltak, alkotásai naturalisztikus stílusban készültek.
Az 1890-es évek közepén azonban Friant stílust váltott. Művein egyre hangsúlyosabbá vált a szimbolizmus, főként azért, mert erre volt igény a vásárlók részéről. A kormány és a vásárlók felismerték, hogy a művészet begyógyíthatja a francia-porosz háború okozta sebeket, és képes kezelni a család, a munka, a szerelem, a halál fontos fogalmait, az élet értékét és az emberi sorstudatot.
A Kedvenc képem
Nekem ez a kép a kedvencem tőle. A fényforrás alulról világítja meg a párt… vagy lehet, hogy ők nem is egy pár?!
A nő visszafogottan kerüli a férfi tekintetét, szemeit elfordítja, a föld felé néz, fejét kissé jobbra billentve. Ovális arca egyértelműen elüt a férfiétól, elérhetetlennek tűnik, igaz?
Az árnyékok akaratlagos megfordítása és eltorzulása, amely a nőét megnyújtja, a férfiét pedig lerövidíti, ezt a távolságtartás benyomását hangsúlyozza. A főszereplők árnyékai között nagyobb a távolság, mint a testük közötti távolság.
Friant művészete különleges módon ötvözi a realizmust és a szimbolizmust. Festményein gyakran jelenik meg a fény és árnyék játékának mesterséges manipulálása, hogy kifejezze az érzelmek és a kapcsolatok dinamikáját. Ebben a festményben a fényforrás alulról jön, ami szokatlan megvilágítást ad a jelenetnek, és fokozza a drámai hatást. A fény és árnyék ábrázolása különösen figyelemreméltó, mivel nemcsak a fizikai formákat, hanem az érzelmi távolságot és a kapcsolatok bonyolultságát is kifejezi.
