MiniArt Márka fókusz
Suzanne Valadon | A posztimpresszionista, akiről lehet nem is hallottál
febr
Ha követed a Miniartot, esetleg nézed a storyjaimat, posztjaimat instagramon, akkor talán neked is feltűnt, hogy bejönnek a női festők, alkotók, szeretek róluk hírt adni, felkutatni, megismertetni őket az olvasókkal.
Amikor az impresszionizmusról, posztimpresszionizmus női alkotóiról beszélünk eszedbe juthat Berthe Morisot, vagy éppen Mary Cassat, de nem biztos, hogy eszedbe jut Suzanne Valadon, a modellből lett festőnő. Most róla lesz szó, aki egyedülálló utat járt be.
Mary Cassat vagy Berthe Morisot lágy pasztell világánál telítettebb palettán Valadon merészen körvonalazott aktokat vázolt fel, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük át először honnan indult: mélyről.
1865-ben, Marie-Clementine Valadon néven a legmélyebb szegénységben született Bessines-sur-Gartempe faluban,anyja soha nem nevezte meg a lány apját, egyedül nevelete Marie-Clementine-t és annak nővérét.
1870-ben úgy döntött, hogy Párizsba viszi családját, hogy nagyobb lehetőséget keressen. A hírek nem terjedtek túl gyorsan, ezért is lehet, hogy a létező legrosszabb időpontot választotta anyja a költözésre: ebben az évben üzent hadat Franciaország Poroszországnak. Szeptemberre a poroszok körbevették Párizst, z ott lakókat módszeresen kiéheztették, olyannyira, hogy a párizsiak egy teljes állatkertet ( kivéve a majmokat) megették kínjukban, igazi előtte a város kutyáit, macskáit, és patkányait is megették.
Manet feleségének az ostrom alatt írt levelében ezt írta: „Párizsban jelenleg macska-, kutya- és patkánymészárosok működnek, nem eszünk mást, csak lovat, ha egyáltalán kapunk.
Az 1871-es fegyverszünet a párizsi kommün létrejöttéhez vezetett, a munkásosztály rövid ideig tartó hatalomátvételéhez. E forradalmi hevület közepette Valadon családja Montmartre-ban talált otthonra.
Valadon egy jótékonysági iskolába St. Vincent de Paulban járt, nem túl sokáig, iskolába. 11 évesen útjára bocsátották viselkedése miatt. Varrónő, mosogólány, árus a zöldség-gyümölcs bódéban, temetési koszorúkat készítő kétkezi munkás, sorolhatnánk mi mindent kipróbált, míg eljutott 15 évesen a Le Cirque Molier magáncirkuszba.
Hat hónapig Valadon egy gyűrű körül vágtató lovakon állt, és kötélen egyensúlyozott. Aztán a trapézgyakorlat gyakorlása közben elesett, és súlyosan megsérült a háta.
Miután súlyos hátsérülése miatt szerencsétlenül távozott a cirkuszból, Suzanne Valadon új fejezetbe kezdett életében, amely végül a művészvilágban a sorsa felé tereli majd. Persze legenda is kapcsolódik ehhez:
Édesanyja egy kosár szennyes kiszállítására fogta fel, amikor felfigyelt Pierre Puvis de Chavannesre,a párizsi művészeti szcéna egyik kiemelkedő alakja, épp keresett valakit, aki pózolhat allegorikus festményeihez. Máriának nevezte magát, és gyorsan keresett modell lett Montmarte szerte.
Puvis de Chavanne szimbolista allegóriái mellett, pózolt Gustav Wertheimer Szirén csók című festményéhez, valamint a neves illusztrátor, Jean-Louis Forain rajzaihoz.
És a leghíresebb, amit te is biztosan láttál már:Pierre-Auguste Renoir állandó modellje lett.
Valadon csak vállat vont: – Soha nem tudtam dönteni.
Fia 1883 decemberében megszületett, Maurice nevet kapta. Hamarosan visszatért a művészeti stúdióba, és Maurice-t anyja, Madeleine gondjaira bízta.
Valadon 1887-ben ismerkedett meg Henri Toulouse-Lautrec-el.
És ezt tudtad? | 6 fenegyerek, a világ leghíresebb művészei közül
A híres, arisztokrata származású festő, aki rejtélyes ( ma már tudjuk a belterjes házasságnak köszönhetően) fogyatékosságban szenvedett, igazi bonviván volt, és imádta a nőket, hedonista volt a javából.
Napi art percek | Henry De Toulouse-Lautrec a szakács
Valadon pazar Lautrec vacsoráinak nem hivatalos háziasszonya lett. Művésznevét is Toulouse-Lautrectől kapta. A Susanna és a vének című bibliai történet után Suzanne-nak keresztelte el, mert gyakran pózolt idősebb férfiaknak.
Valadon mindig is rajzolt, de a vázlatait megtartotta magának.Fia születése után azonban elkezdett komolyabban foglalkozni művészetével. Toulouse-Lautrec az elsők között volt, aki értékelte a munkáját.
Megvette néhány rajzát, és felakasztotta őket a műtermében, és odáig volt, amikor a látogatók megtudták, hogy egy autodidakta nő készítette.
1890-re Valadon művészi mentorra talált Edgar Degasban. Lenyűgözte a vonalrajzi készsége, megmutatta a munkáit a gyűjtőknek, és azt javasolta Valadonnak, hogy tanulja meg a lágyalakú maratást.( Olyan maratási módszer, amely a vonal lágyságával vagy szemcsés textúrájával jellemezhető nyomatokat eredményez .)
1894-ben azt javasolta, hogy küldje be munkáját a Salon de la Societé Nationale des Beaux-Artsba , Párizs legrangosabb kiállítótermébe.
Elképzelhetetlen volt, hogy a Societé egy képzetlen alsóbb osztályú nő munkáit mutassa be, de Degas és Paul-Albert Bartholomé szobrász együttes ajánlásai alapján Valadon öt rajzát elfogadták.
Valadon eközben a “szokásos” női dolgokkal küzdött, mint például az egyensúlyt meg találása feltörekvő művészi karrierje, ingatag szerelmi élete és anyai kötelezettségei között.
Sajnos mire Maurice 5 éves lett egyértelművé vált, hogy valami nincs rendben vele. Szokatlanul félénk és visszahúzódó volt, ugyanakkor hirtelen megmagyarázhatatlan rohamokba tört ki, és dolgokat dobált szét a szobában.
Valadon, hogy apafigurát is adjon fiának felkereste Miguel Utrillót, aki beleegyezett, hogy megadja Maurice-nak a vezetéknevét, és törvényesen elismeri őt fiaként. De ez csak név volt, Valadon továbbra is egyedül nevelte fiát, Utrillo igen keveset járult Maurice neveléséhez.
Egyébként Utrillo volt az, aki bemutatta Valadont az excentrikus zenésznek, Erik Satie-nek, akinek kísérleti kompozíciói megkavarták a zenei állóvízet.
Szerelem volt első látásra olyannyira, hogy
Satie állítólag az első közös éjszakájukon kérvényt tett. Valadon visszautasította, nevetve, hogy hajnali 3-kor nem találtak papot, de, azért összeköltöztek.
Satie modellkedett első olajfestményéhez, és Valadon ihletett néhány mókás zenei kompozíciót.De mivel Satie annyira követelőző és birtokló volt, Valadon úgy érezte, hogy a kapcsolat megfojtja. Satie végül elment, és soha életében nem alakított kapcsolatot más nővel.
Satie karjaiból Paul Mousis, egy jómódú üzletember karjai közé ugrott Valadon, aki így először tapasztalta meg a felső középosztálybeli életet. 1895-ben törvényessé tette, és összeházasodtak.
Az idillt azonban befelhőzte MAurice, aki tizenöt éves korára rendszeresen gyógyszerezte magát, emellett alkoholista volt. Mousis megpróbált segíteni azzal, hogy munkát talált mostohafiának, de Maurice képtelen volt megtartani az állást.
Végül annyira erőszakos lett, hogy Valadon beleegyezett, hogy kórházba szállítsák. Miután szabadult, egy orvos azt javasolta, hogy Valadon tanítsa meg festészetre. Maurice kiváló tanítványnak bizonyult, stílusa merőben különbözik az anyjától. Később egészen híressé vált álomszerű montmartre-i utcai jeleneteiről.
Maurice festészetének és alkoholizmusának kombinációja vezetett Valadon polgári korszakának végéhez.
Egyik nap Maurice kint volt a mezőn, festett, és annyira berúgott, hogy menni se tudott Véletlenül egy másik festő járt a mezőn. André Utternek hívták, és Maurice egyetlen barátja lett, miután segített neki hazajutni.
Hamarosan Suzanne szeretője lett, annak ellenére, hogy húsz év volt köztük, és három évvel fiatalabb volt a saját fiánál.
Valadon otthagyta Mousist, és visszaköltözött Montmartre-ba, ahol Utterrel, Maurice-szal és az anyjával laktak egy nagy házban.
Négyüket együtt festette meg, egy szokatlanul vegyes családot.
A polgári lét alatt Valadon alig készített képeket, de most újra belemerült a munkába.
Utter meztelenül pózolt a botrányos Ádámnak és Éva festményhez, ami anynira megdöbbentette a közvéleményt, hogy később kénytelen volt egy fügelevelet hozzáadni Ádám nemi szervéhez ( Évának nem kellett, az nem volt annyira megdöbbentő :))
Valadon egyébként szeretett férfi aktot festeni: 1914-ben készült festménye, a Háló vetése három életnagyságú meztelen férfit ábrázol, akik felcserélik a hagyományos nemi szerepeket, Valadon a kukkoló, a három férfi pedig a vágy tárgya.
Utter és Valadon közvetlenül a frontra való indulás előtt házasodtak össze.
1917-ben megsebesült,Lyontól észekra lábadozottt, ezért Valadon Belleville-sur-Saône-ba költözött.
Abban az évben a tekintélyes párizsi galéria, a Galerie Bernheim-Jeune Valadon, fia, Maurice és férje, André munkáit is kiállította.
A háború után, amikor megnőtt a festmények iránti kereslet, a galéria Valadonnak és Maurice-nak évente egymillió frankot ajánlott fel minden leendő festményükért.
A háború után, amikor megnőtt a festmények iránti kereslet, a galéria Valadonnak és Maurice-nak évente egymillió frankot ajánlott fel minden leendő festményükért.
Ez a hatalmas bevétel lehetővé tette Valadonnak, hogy kiélje különcségeit. Egy nap az összes környékbeli gyereket kivitte a cirkuszba. Egy másik napon 100 frankos bankjegyeket dobott ki az ablakon, hogy az emberek felvehessék. Hírhedt volt arról, hogy egy kecskét tartott a Montmartre-i stúdiójában, és olyan vázlatokkal etette, amelyek nem tetszettek neki.
Továbbra is olyan merész munkákat készített, ahol a nőket saját sorsuk képviselőjeként mutatta be. Egyik leghíresebb festményén, A kék szobában egy nő hever az ágyon Edouard Manet Olimpiájának ellenpontjaként.
67 éves önarcképén egy gyöngysort visel csak. Egyszerre vállalja fel fájóan őszintén az öregedést, és az azzal kapcsolatot vegyes érzéseket.
„Nem tudok hízelegni egy témának” – mondta egyszer. Ez a rendíthetetlen őszinteség az, ami egyedivé, senkivel nem összehasonlíthatóvá teszi Suzanne Valadont.
1938-ban halt meg, a párizsi Saint-Ouen temetőben nyugszik. Temetésén számos barátja, a művészvilág jeles képviselői jelentek meg, többek között Pablo Picasso, Georges Braque, André Derain.