MiniArt Márka fókusz
Frida Kahlo és André Breton: Amikor a szürrealizmus és a valóság találkozott
júl
Frida Kahlo neve szinte mindenki számára ismerősen cseng, hiszen művészete és személyisége egyaránt ikonikus.
De vajon tudtad, hogy Kahlo művészetére komoly hatást gyakorolt a szürrealista mozgalom és annak egyik vezéralakja, André Breton?
Nézzük meg közelebbről, hogyan is alakult Kahlo és a szürrealizmus kapcsolata.
A szürrealisták, akiknek az álmok és a tudatalatti világ volt a legfőbb inspirációforrása, elsőre talán furcsa társaságnak tűnnek egy olyan művész számára, aki a saját valóságát, a saját fájdalmát és örömeit festette meg. Mégis, amikor a francia szürrealisták vezetője, André Breton meglátta Frida képeit, azonnal felismerte bennük a szürrealizmus szellemiségét.
André Breton, a francia író és költő, a szürrealista mozgalom egyik legfontosabb alakja volt. Az ő elméletei és eszméi nagyban befolyásolták a 20. századi művészetet, különösen a festészetet. Breton számára a szürrealizmus nem csupán egy művészeti stílus volt, hanem egyfajta életfilozófia, amely a tudatalatti világ feltárására és az álmok jelentőségére helyezte a hangsúlyt.
1938. április 2. és augusztus 18. közötti mexikói tartózkodása alatt André Breton arra a következtetésre jutott, hogy ez „a szürrealista hely par excellence”.
Breton azt hitte, hogy ő a szürrealizmus atyja, tekintélye, de Mexikó alázatossá tette.
Miért pont Frida?
Breton szerint Frida festményei olyanok voltak, mintha az álmok és a valóság határán mozognának.
Ahogy ő maga fogalmazott:
“Frida Kahlo festményei olyanok, mint nyitott sebek, amelyekből az élet vérzik.”
A szürrealisták számára fontos volt az automatizmus, az, hogy a művész tudattalanja vezérelje a kezét. Frida festményein ez a spontaneitás, ez a belső impulzusokból fakadó erő erőteljesen érződik.
Ez volt az első kép, amit Breton látott: Amit a víz adott nekem.
A festményen a művész és a szemlélő is a kádban helyezkedik el, és Kahlo életének pusztító élményeit figyeli a vízben lebegve, kinyújtott lábai felett. Bretont megdöbbentette a ( szerinte) szürreálisan kifinomult alkotá. Egy pillanatig sem gondolt arra, hogy a festménynek semmi köze a szürrealizmushoz, hanem ösztönösen készült.
De Frida soha nem tartotta magát igazán szürrealistának.
Ő azt mondta:
“Nem álmokat festek, hanem a saját valóságomat.”
Kahlo számára a művészet egyfajta terápia volt, amellyel kifejezhette testi és lelki fájdalmát. Életének tragédiái, mint a gyermekbénulás, a súlyos baleset és a számtalan műtét, mind-mind megjelennek festményein. Ezek a személyes élmények mélyen beépültek munkáiba, és bár a szürrealizmus eszközeit használta, sosem tekintette magát a mozgalom részének.
Ez a festmény talán a legnyilvánvalóbb példa arra, hogy Frida hogyan ötvözte a személyes élményeket a szürrealista elemekkel. A képen két Frida ül egymás mellett, egyikük európai, másikuk mexikói öltözékben. A két figura között elvágódott ér, amelyből vér folyik, szimbolizálva a művész belső konfliktusát, kettősségét. A kép középpontjában egy oroszlán szívvel, utalva Frida szerelmére, Diego Riverára.
Frida van a MiniArton is:
Egy mexikói a párizsi művészeti életben
Amikor Frida először Párizsba utazott, a szürrealisták körében azonnal szenzációnak számított. A különleges megjelenése, erős személyisége és egyedi művészete mindenkit lenyűgözött. De Frida nem igazán illeszkedett a párizsi művészeti életbe. Ahogy ő maga fogalmazott:
“Párizsban úgy éreztem magam, mint egy majom az állatkertben.”
Mi maradt meg a kapcsolatból?
Bár a kapcsolat Frida és a szürrealisták között rövid életű volt, mégis jelentős hatással volt a művésznőre. A szürrealisták ösztönözték őt, hogy merészebben, szabadabban fejezze ki magát, és ez új dimenziókat nyitott meg számára a festészetben.
Zárógondolat
Frida Kahlo és a szürrealizmus kapcsolata egy izgalmas fejezete a művészettörténetnek. Egy mexikói nő, aki a saját fájdalmát és szenvedélyét festette meg, és egy francia művészeti mozgalom, amely az álmok és a tudatalatti világ feltárására törekedett. Ez a két világ látszólag ellentétesnek tűnik, mégis találkozott bennük valami közös pont. Frida Kahlo művészete, amely egyszerre személyes és univerzális, a mai napig inspirálja a művészeket és a művészetkedvelőket világszerte.