MiniArt Márka fókusz
Töténetek Frida Kahlo festményei mögött
okt
Frida Kahlo festményei sokkel többet jelentettek mind önmagának, mind a körülötte lévő világnak. Festményei kifejezési eszközként működnek, mint mondjuk egy fordítógép: festményeiben lefordította emlékeit, gondolatait, vívódásait.
Elsősorban az önarcképei bővelkednek rejtett részletekben, és gazdag szimbolikában, amiknek megértésével jobban megismerjük Fridát, mint embert.
Ebben a posztban mutatok néhány festményt,
|
Teljes név
|
Magdalena Carmen Frida Kahlo és Calderón
|
|
Született
|
1907. július 6. (Coyoacán, Mexikóváros, Mexikó)
|
|
Meghalt
|
1954. július 13. (Coyoacán, Mexikóváros, Mexikó)
|
|
Figyelemre méltó műalkotás
|
Mindegyik
|
|
Mozgalom
|
Szürrealizmus, mágikus realizmus
|
Önarckép a Mexikó és az Egyesült Államok határán, 1932
Diego Rivera és Frida 1929-es házasságát követően, Rivera több megbízást is kapott falfestmények készítésére az Egyesült Államokban – és Kahlo természetesen követte őt.
Míg azonban férje örült az amerikai sikernek, Kahlo honvágytól szenvedett és boldogtalan volt – a “Gringóföldön” szerzett tapasztalatai ihlették az Önarckép a mexikói-amerikai határon című festményét.
A képen Kahlo egyszerű rózsaszín ruhában, a kép közepén egy talapzaton állva látható. A háttér tele van mindkét országot ábrázoló képekkel. Az egyik oldalon Mexikót a természet, a vibráló színek és az azték kultúra képei képviselik, míg a másik oldalon az ipar és a technológia az USA-ra utal. Kezében egy mexikói zászlót tart, ami arra az országra utal, amelyhez szíve (és lojalitása) tartozik.
A két Frida, 1939
Házassága Riverával 11 évig tartott. A két Frida festmény nem sokkal a válás után készült el, Kahlo egyik legelismertebb kompozíciója, és mélyen szimbolizálja a művész érzelmekkel teli fájdalmát.
Soha nem festek álmokat vagy rémálmokat. A saját valóságomat festem.
Önarckép tüskés nyaklánccal és kolibrivel, 1940
Frida Kahlo pályafutása során festett 55 önarcképe közül a Tüskés nyaklánccal és kolibrivel című kép az egyik legismertebb. A művet egy évvel a Riverától való viharos válása után fejezte be, és széles körben úgy gondolják, hogy a válást követő érzelmi állapotát tükrözi.
Az önarcképen Kahlo egy tövisekből készült nyakláncot visel, amelyet egy látszólag élettelennek tűnő kolibri díszít – ez a szimbólum a bibliai töviskoronára utal.
A festményen látható sztoikus arckifejezése jellemző Kahlóra, aki – még akkor is, amikor válása miatt összetört – azt vallotta, hogy
A nap végén sokkal többet kibírunk, mint azt gondolnánk
Önarckép levágott hajjal, 1940
Kahlo egy hónappal azután vágatta le hosszú haját, hogy elvált hűtlen férjétől, és nem sokkal később megfestette az Önarckép levágott hajjal című képet. Az alkotás – amelyen rövid hajjal, férfi ingben, cipőben és túlméretezett öltönyben (feltehetően volt férjéé) ábrázolta magát – ellentétben áll korábbi önarcképeivel, amelyeken mexikói nők hagyományos ruháit és hullámos haját viselte.
Egyik kezében ollót tart, a másikban pedig egy hajtincset, jelképezve azokat az alkalmakat, amikor, Riviera által imádott haját, annak félrelépesei miatt, levágta. A volt férjével szembeni dacból készült a festmény.
A jelenetet egy zenei hangsor kíséri – egy mexikói népdal szövege, amely lefordítva így szól: “Nézd, ha szerettelek, az a hajad miatt volt. Most, hogy haj nélkül vagy, már nem szeretlek”.
Korai, tinédzser fotóin Frida többször is látható férfi öltönyben, így ez az öltözködés nem állt távol tőle.
A megsebzett szarvas, 1946
Kahlo egyik legértékesebb kifejező eszköze volt, hogy saját, elviselhetetlen fájdalmát kivetítse, ebben az esetben egy szarvasra, amelyen az ő arca látható.
A Sebzett szarvast a gerincműtétje után festette, amelyen azért esett át, hogy enyhítse fájdalmát, de épp az ellenkezője történt, és még több hátfájást okozott.
A festmény egy szarvast ábrázol, akit halálosan megsebesített egy csomó nyílvessző, és egyedül maradt az erdő közepén – a félelem és a kétségbeesés érzését sugallva. A távoli háttérben a viharos, villámokkal megvilágított égbolt jelzi a reményt, amelyet a szarvas soha nem érhet el. Kahlo a festményt azzal fejezte be, hogy a bal alsó sarokba a “karma”, azaz “sors” szót festette.
Viva La Vida, 1954
A Viva La Vida, amely Kahlo utolsó festménye volt, és mindössze nyolc nappal halála előtt készült el, továbbra is a történelem egyik legfontosabb műalkotása – és az évek során számos művészt, színészt és zenészt inspirált.
Egy olyan művész számára, akit egész (rövid) élete során fájdalom és szenvedés gyötört (Kahlo tüdőembóliában halt meg), a műalkotás vibráló színei és címe meglepő tisztelgés az élet előtt – és Kahlo erejéről és szenvedélyességéről tanúskodnak.
Saját szavaival élve azt remélte, hogy:
a távozás örömteli, és remélem, hogy soha többé nem térek vissza